A múltkor a Tíz Tonnás Kalapács, most a Massively jóvoltából látogathatunk el The Elder Scrolls Online prezentációra. Következzen Andrew Ross beszámolója, aki a Los Angelesi, jelenleg is zajló 2013-as E3 kiállításon ült be a Zenimax/Betheda boxába, és próbálta ki az ESO-t:

"Újoncként érkeztem az eseményre, ezért aztán jobbnak láttam, ha gyakorlok egy kicsit először. Birkákon. Egy kis vér, egy kis hús, egy kis zsír a vége. Megy ez. Érdekes, de valahol mégis egyszerű. Most, hogy megértettem a mozgás és a harcok alapjait, úgy döntöttem, hogy ideje szétnézni a városban. Hát, a karakterem egy öreg és csúnya valami, ezért amikor a városkapun belépve egy kutya jött felém, azt hittem meg akar harapni. De nem. Pár másodperc múlva rájöttem, hogy ez a jószág barátságos, és beszélni akar velem. Illetve, szerette volna, ha követem. És ezzel el is indult az első küldetésem a The Elder Scrolls Onlineban."

 

"Hogy őszinte legyek, ehhez az idei E3-as ESO demóhoz nagyon szkeptikusan álltam hozzá. Játszottam korábban a Star Wars: The Old Republic-kal. Úgy láttam, hogy az „sztorival rendelkező mmo” kifejezés azt jelenti manapság, hogy először „ölj meg 10 patkány” majd válassz 1, 2 vagy 3-as lehetőség közül, aztán csókolom, jöhet a következő küldetés. Annyira nem vészes ez a modell, persze, de mindig elcsodálkozom ilyenkor azon, hogy nem e lehetne ezt másként, jobban csinálni? Miért csinál valaki MMO-t, ahelyett, hogy csinálna egy sima multiplayerrel felturbózott RPG-t is? Még nem tudom a választ, de úgy érzem, közelebb értem a megoldáshoz.

Tudom, ez csak a demóban van így, de az Ork Dragonknightom egyből hatos szintűként kezdett, ameddig kb. 10-15 perc alatt értek el a mellettem ülő tesztelők, szóval nem is bántam, hogy kihagytam a tutorial részt. Bár lehet, hogy könnyebb lett volna eleinte a játék, ha végigcsinálom a gyorstalpalót az elején, de az is igaz, hogy a teszt előtti prezentáció sokat segített.

Az SWTOR-ral ellentétben, az ESO játékideje alatt végig úgy éreztem, hogy egy igazi szerepjátékkal játszom, nem pedig egy mmo-val, amelybe kötelezően beleerőszakoltak egy történetet. Félre ne értse senki, imádtam a Bounty Hunterem történetét, de őszintén szólva, alig emlékszem a küldetéseire, maximum csak a hozzá kapcsolódó történet fontosabb részeire. De ma, az ESO-ban látott küldetések szinte mindegyikének minden részletét vissza tudom idézni pontosan, kezdve Gibblettel, a kutyával, egészen addig a néhány egyedi küldetésig, amelyekre véletlen bukkantam a kalandjaim során.

Illetve, hadd korrigáljak. Nem volt véletlen. Csak nem vettem észre, hogy elindult egy küldetés egy beszélgetés után. Na igen, egy aura mutatja, hogy a sok NPC közül, kivel lehet és érdemes beszélni, de ki gondolta volna, hogy a „lovagló pálca” körül is volt egy aura, amelyről a korábbi két NPC beszélt, és amely elindított egy újabb küldetést. A sárga felkiáltó jelek és az „ölj meg 10 valamit” küldetések világa után kifejezetten jól eső érzés volt itt nélkülözni, és „nem látni” ezeket az elemeket, miközben fel s alá rohangáltam a világban.

És az ilyen „felfedezéssel járó öröm” nem csak a küldetéseknél jött elő. Például szinte mindent zsebretehettem! Kenyeret, búzát, sört. Aztán a patkányok hulláiból szereztem a füleket, a csirkéktől szereztem tojásokat, egyszerűen minden passzolt a világhoz. Furán hangzik, de nem MMO-val játszottam, hanem egy RPG-vel. Jártam a vidéket, felfedeztem az általam érdekesnek tartott helyszíneket, találtam mindig valami tennivalót, amelyek teljesítése közben találtam megint újabbakat, stb. Nem foglalkoztam a statjaimmal vagy a trade skill rendszerrel, egyszerűen csak mentem amerre láttam, és ha útba esett egy ház…

…na azt kifosztottam alaposan. Ellentétben a TES játékokkal, a lakók nem voltak dühösek emiatt, bár valószínűleg az ezért felelős rendszer (crime rendszer) majd a későbbi verzióban fog érkezni a játékba. Kétlem, hogy később ia majd bárkit meglophatok a nyílt utcán, vagy megölhetek egy városőrt, esetleg egy kereskedőt, de még így is az az érzésem volt, hogy sokkal szabadabban játszhatok, mint bármelyik mostani MMO-ban. Mert nem a sztorit kell beleerőszakolni az mmo keretei közé, hanem az mmot kell belenyomni az RPG keretei közé. Erre akkor jöttem rá, amikor nagyjából egy órányi játék után csupán pár birkát, patkányt és néhány rám támadó NPC-t öltem meg. Hihetetlen, de ott tartottam, hogy ki kellett mennem a városból a vadonba, hogy végre ki tudjam próbálni a harcot, amely szinte példa nélküli a jelenlegi mmo-k világában.

Bár volt FP nézet, mint lehetőség a harcban, én inkább maradtam a TP nézetnél, hiszen a legtöbb mmoban általában hátrány, ha valaki FP nézetben játszik. Így, a hátamat bámulva kissé furcsa volt a korábbi egyjátékos Elder Scrolls játékokhoz képest, de a TES érzés azért még így is megvolt. Volt pár képességem, de nem volt mind egyszerre kirakva a „hotbarra”. Tetszett, hogy van interrupt képességem, és nem valami mozgás/egér kombináció, hanem egy skill. Szívta is a staminámat rendesen, de legalább univerzális (mindent szakít), ami szuper. De megszakítani vagy blokkolni sem lehet végtelenségig, hiszen idővel elfogy a stamina, és „fáradtan” gondot okoz a harc vagy a védekezés…

Azért volt, ami miatt csodálkoztam. A város például kissé instanceoltnak tűnt nekem. A többi játékos ugyanúgy rohangált körülöttem, de nem láttam például a kutyájukat, pedig szinte biztos, hogy legtöbbjük épp azt a küldetést csinálta. Az SWTOR-ban nagyon okosan megcsinálták a csapatok (groupok) párbeszéd rendszerét. Oké, tudom, kissé furcsa, hogy a galaxis sorsát a dobókocka dönti el, de simán el tudtam fogadni ezt a megvalósítást. Bár érdekes volt látni, hogy három társ átkozta az aktuális NPC-t, de a negyedik dobta a nagyobbat a „kockával”, és ő meg szabadon engedte J. nem tudom, hogy fogja ezt az ESO kezelni, de kiváncsi vagyok rá. De már csak legközelebb."

 

Megjegyzés a cikkhez:

  • Phasing/Layer technika miatt nem látszódtak a kutyák, pont azért, hogy ne legyen az a látvány, hogy mindenki UGYANAZZAL a kutyával rohangál Daggerfall utcáin. Illúzióromboló egy RPG-ben. Lásd SWTOR, ahol hiába imádjuk Mako barátnénkat és óvjuk a széltől is a zsivány fejét, azért valahol csak furcsa, hogy a kiváló történetek után a Flottára visszatérve két tucatnyi Mako klónnal futunk össze, mint más játékosok társai.
  • ESO-ben a döntések a játékosoké, egyénileg. Nincs olyan, mint a fent említett szituáció, miszerint aki nagyobbat dob, az dönt. Mindenki saját maga dönt. Pont.
  • A képek a Revision3 prezentációból lettek lenyúlva, ezért olyan a minőségük, amilyen

Addig is, amíg nem készül el az E3-as összefoglaló az eseményt követően, az E3 kiállítással kapcsolatos legfrissebb hírek, anyagok, képek és videókat megtaláljátok a Facebook oldalunkon.

Megosztás

Tales of Tribute
ÚTMUTATÓ (ÚJ)
(készítette @Mahhdy)


Tales of Tribute
LEÍRÁS (ÚJ)
(készítette @drobova)

 

 


(magyar nyelvű The Elder Scrolls Online
leírások, ismertetők)

Cikkek archívum

Powered by mod LCA

Hírek és aktualitások a Facebookon

 

 

 

 


Az oldalon található cikkek, ismertetők © The Elder Scrolls HQ | www.elderscrolls.hu © gumininja HQ 2003 - 2022.
The Elder Scrolls Online © 2013 ZeniMax Media Inc | The Elder Scrolls(TM) © Bethesda Softworks LLC, a ZeniMax Media company.