Újabb The Elder Scrolls Online bétás élménybeszámoló érkezett. Kedves gumininja fórumos ismerősünk, Cecameca vette a fáradságot ezúttal, hogy a "gyengébbik" nem képviseletében is górcső alá vegye a játékot, és megossza velünk a három és fél napos béta tapasztalatait, élményeit. Köszönjük! Természetesen a lehetőség adott továbbra is bárki számára: szívesen fogadunk további beszámolókat, írásokat! Mondjátok/írjátok meg nekünk, hogy milyennek láttátok a játékot! Na, akkor innentől a szó Cecamecát illeti:

"Girls just wanna have fun" - in ESO :)

Nem biztos, hogy egy ősrégi Cyndi Lauper szám címe a legideálisabb felvezetés egy ESO élménybeszámolónak, de kivételesen "női játékos-szemszögből" szeretnék véleményt mondani a hétvégi béta-tesztről. A technikai részletekbe nem mennék nagyon bele, erről mások már igen jó kis írásokat tettek közzé itt, én inkább magáról a játékÉLMÉNYről, a hangulatról, benyomásokról, úgy összességében a fílingről (szép magyar kifejezés :) ) ejtenék szót.

No tehát nálam adott volt némi Elder Scrolls fanatizmus, annak idején a Morrowind 5 teljes évre kötött le úgy, kisebb-nagyobb megszakításokkal, hogy nem tudtam megunni. Az Oblivionnal ugyan kissé mellélőttek a srácok a Bethesdánál, de aztán észbe kaptak idejében, és kaptunk egy Skyrim-et, ami már olyannyira hozta a jó öreg Morrowindes hangulatot, hogy néha automatikusan az ott megszokott irányítási billentyűkre állt rá a kezem.

Még a Morro időszakban többször beszélgettünk helyi gumininja-kollégákkal arról, milyen jó lenne, ha együtt lehetne tolni a játékot. Már egy LAN-os lehetőséggel is megelégedtünk volna, hogy vállvetve irthassuk a cliff racereket. :) Figyelembe véve a 2003 körüli lehetőségeket, nyilván esély sem volt ilyenre, vagy csak egy olyan erősen lebutított mmo-t kaptunk volna, ami az eredeti játékélményt csak nyomokban tartalmazza.

Érthető hát, hogy kitörő lelkesedéssel fogadtam a beérkező meghívóm a béta tesztre (juhé, minden anyuka álma!- gondolom én-egy ESO-behívó :D ) viszont volt bennem egy kis szkepticizmus is, hogy vajon azt kapom-e, amit várok, vagy egy tucat mmorpg-t, tamrieli köntösben.

Nem bántam volna, ha a karaktergenerálás még a szerver indulása előtt elérhető lett volna, mert béta ide vagy oda, nem vérbeli szerepjátékos az, aki fél napnál rövidebb idő alatt képes ideális karaktert generálni. :) Lehet hogy megmosolyogtató, de mivel SZEREPjátékról van szó, valamilyen szinten azonosulunk a karakterrel, és ha nem sikerül, akkor megette a fene az egészet. Ha a szívedhez tud nőni, na akkor jó.

Ebből a szempontból a játék biztosítja a változatos lehetőségeket, és ráadásul még az az érzésem sem volt, ami más mmo-kban gyakran, hogy majdnem mindegy milyen arcot építek, játékban úgysem fog látszani. Ha bírja a felhasználó gépe, akkor szépen látszanak az egyedi vonások is.

Az egyik félelmem az volt, hogy vajon mennyire lesz élvezhető az online játékmenet egy casual player számára? Munka és család mellett az embernek nem nagyon van ideje hardcore módon mmo-zni, nálam inkább alkalmanként 1-2, nagy ritkán max. 3 óra, amit egy huzamban szakítani tudok rá, azt is rendszertelenül: néha hetente többször, néha hetekig nem jutok odáig. Na most sajnos más játékokban már megtapasztaltam ennek hátrányát, egyrészt a játékostársak részéről, másrészt a kevés ráfordított idő miatt kevés volt a sikerélmény is.

Nos, a három nap alatt minden kételyem eloszlott ezzel kapcsolatban, sőt meg merem kockáztatni, hogy eddig ez az egyetlen olyan mmorpg, ami igazán élvezetes a hozzám hasonló cipőben járó felnőtt(állítólag...:D )gamerek számára (is). Míg a legtöbb mmo nagyjából ugyanazzal a sémával indul, főleg alacsony szinten, hogy ölj meg/gyűjts össze/keress meg 20/30/40 izémicsodát, kiegészítve némi beszélj ezzel/menj el XY-hoz/hozdvissza küldetéssel, addig az ESO-ból ez hála a jó égnek, hiányzik. Elvétve akad ugyan egy-két szedegetős feladat, de nem olyan idegesítő mértékben, mint a többi mmo-ban, illetve úgy fordulnak elő, mint nagyobb küldetések részfeladatai, szóval még szerintem is szórakoztatóra sikerült, pedig herótom van a szedegetős melótól. :) Ennek megfelelően mobok sincsenek akkora tömegben, amit szintén nem bánok, mert egyrészt farmolásból úgyis sokkal lassabban fejlődik a karakter, mint küldetésekből, tehát túl sok értelme nincs; másrészt meg életszerűbb így a táj, mintha tele lenne rakva négyzetméterenként öt darab parafagólemmel.

És hogy megint a szerepjáték vonalat hangsúlyozzam, az utólagos kérdőívük szerint fontosnak érzik a kedves fejlesztők, hogy "beleélősen" tudtunk-e játszani, konkrétan úgy éreztük-e, mintha tényleg benne lennénk az adott erdőben/dungiban/városban/ stb...Nekem sikerült, és ebben a mobok viszonylag alacsonyabb népsűrűsége is közrejátszott. Chatben egyébként gyakran előkerült a téma, inkább a hardcore mmo-hoz szokott gamerek hiányolták őket, az Elder Scrolls-fanok inkább pozitívan ítélték meg a dolgot.

Szóval nem tudom, hogy eredetileg vajon melyik játékos réteget célozták meg, amikor nekiálltak hegeszteni a cuccot, de olyan érzésem volt, mintha pont nekem szólna, a fent említett alkalmi nekifutásaimmal. Voltam csapatban is, de az idő nagy részében szólóztam, és mindkettő tényleg élvezetes volt. Csapatban természetesen jóval gyorsabban fejlődtünk, magasabb szintű ellennel is könnyen el lehetett bánni, és viszonylag gyorsan kipucoltuk az adott helyszíneket, tehát már 1 óra játék után is adott volt a sikerélmény.

Szólóban a fejlődés azért jóval lassabb, de mégsem frusztráló, ha egyedül kell csapatni. Nem volt az az érzésem, hogy nem érdemes tovább menni, ha éppen nincs kivel játszani. Az is kifejezetten tetszett, hogy a hosszabb küldetések szakaszosak, egy-egy rész után le lehet aratni a babérokat, mielőtt a szál továbbvisz, így nem bosszantó, ha közben félbe kell hagynom, mert mégis nekem kell hazahozni a kölköket az oviból. :)

Ez a szólózol vagy csapatozol kérdés a karakterfejlesztésnél is előjön szerintem. Breton Dragonknight-ot indítottam, régi morrowindes csatamágusom emlékére, amit anno nem igazán sikerül tökélyre fejlesztenem, gondoltam, kipróbálom, a DK-ból lehet-e olyat hegeszteni, amit abból nem sikerült. :) Na jó, a komolyabb megfontolás az volt, hogy olyan kasztot akartam választani, ami nem csak csapatban, hanem szólóban is életképes. Eddigi egyéb mmo-s mágusaim és sorcijaim általában rendszeresen hősi halálok halásával foglalták el magukat, amikor a haverok épp nem értek rá játszani, én meg túlságosan is.

Szóval legyen mágia és fém is, és akkor már dual wield. No igen, viszont ebben az esetben az elején oda kell figyelni a skill pontok elosztására, bele kell kalkulálni, hogy a magickára és a staminára is adni kell, plusz nem árt ha a hp is meg van támogatva, főleg ha a szólózás van túlsúlyban. Ez tényleg nem egyszerű, viszont ha bizonyos szintet elér az ember egy-egy képességben, akkor az adott képességet két különböző módon tudja továbbfejleszteni.

Konkrét példaként a dual wield vonal klasszikus flurry skillje az X.(nem emlékszem) szintet elérve fejleszthető úgy is, hogy csak az okozott sebzés nő, de a másik ágon továbbvihető úgy is, hogy valamivel nő a sebzés, és mellette X értékű sebzés X értékű hp-ként visszanyerhető. Ez utóbbi volt az kedvencem szólóban, ha nincs healer, sokat számít. Más skilleknél is hasonlóképpen alakult a választási lehetőség, azt gondolom tényleg azért, hogy a különböző játékstílusokat preferáló gamerek megtalálják az igényeikhez passzoló buildet.

Mondjuk én valóban nem szoktam matematikai mélységekben belemerülni a részletekbe, nekem összességében a jól játszhatóság és a szórakoztató játékélmény együttes megléte a fontos, és ezt hozta a játék, legalábbis ezzel az adott karakterosztállyal meg voltam elégedve.

Crafting rendszerben annyira nem mélyültem el, mert azzal is el lehet órákat szöszölni, ahhoz meg rövid volt a béta. Amit kipróbáltam, az a provisioning volt, abból az indíttatásból, hogy elsőre nem igazán értettem, mi a kutyafülének még egy élelmezésvezetői képesítés, ha egyszer ott az alkímia.Őszintén szólva rettenetes különbség nincs a kettő között, a provisioning segítségével ételeket, italokat készítettem, de ezek nem helyettesítik a potikat, inkább csak némi buffot jelentenek, bár tény, hogy volt olyan eset, amikor életmentő volt egy saját készítésű házi süti. :) A crafting rendszert kétségkívül árnyalja, hangulatilag is ott van, és nem haszontalan, az biztos.Kíváncsi leszek, magasabb szinten mi hozható ki belőle.

Azért, hogy a technikai részt is érintsem kissé: két gépre telepítettük a klienst, ha már két meghívónk volt. Az asztali erőgépen maximumra tolva a grafikát gyönyörű látványt kaptam, és szép, akadásmentes futást minden helyzetben. A laptopon az esélytelenek nyugalmával indítottam el, gondoltam vagy el sem indul, vagy elindul, de ronda lesz és akad. Ehhez képest meglepetés ért, sikerült játszható beállításokat összehozni. Nem kellett a grafikát teljesen lebutítani a játszhatóság érdekében, a sok grafikai opcióval be lehet lőni gyengébb gépen is egy ideális beállítást. Játszottunk csapatban férjjel így a két gépen, tökéletesen tartotta a lépést a laptop az asztalival, nem volt olyan eset, hogy ő még üti az ellent, de nálam már megfeküdt. (Dungeons & Dragons onlineban mindennapos szituáció volt az ilyen :) )

Hogy ne csak fényezzem a játékot, megemlítem, hogy a chat kezelése eleinte igen idegesítő. Percekig álltunk egymással szemben, amikor végre magyar nevű kollégába futottunk bele, aztán megállapítottuk, hogy egyikünk sem igazodik ki a chat beállításokon. :P Amúgy a chatben gyakran megjelenő "chat sucks" beszólás is igazolja, hogy ezen van még mit csiszolni.

Ahogy a küldetéseken is. A daggerfall-i küldik 70%-a bugos volt valamilyen szinten, aminek egy részét okozhatta a túlterhelés is, de személy szerint gyakran volt olyan érzésem, mintha hiányzó script okozná a hibát. ( pl. nem volt aktív a tárgy, amivel a feladatot meg tudtuk volna oldani)

Ennek ellenére a kedvem nem vette el, hiszen a következő bétán könnyen ellenőrizhető lesz, hogy ezek megoldódtak-e.Ha az ember már kipróbálta valamelyik TES Construction Set-et, az valószínűleg türelmesebben áll ezekhez a hibákhoz. ;)

Tehát maga a világ, a táj, az NPC-k, a küldetések hozták az Elder Scrolls játékok hangulatát, színvonalát, reméltem, hogy így lesz, de a reményeimet még egy kicsit sikerült is felülmúlniuk. Kicsit még jobban élettelibbre sikerült az egész. Apró örömökként színesítik a játékélményt a térképet nézegető, vagy zsákjukban kotorászó játékos kollégák is, tök jó, hogy látod, hogy mit csinálnak éppen. Hangulatos, hogy hangszereken játszhatunk, vagy éppen táncra perdülhetünk amíg teszem azt monster respawnra várunk, bár a breton elég bénán táncol, a redguard stílus sokkal jobban sikerült. :)

Nagyon korrekt ,ahogy kovácsolás közben megizzadsz és fújtatsz--hiába no, kemény munka az :) -- főzőcskézés közben meg az az átszellemült arc, ahogy megkóstolod a cuccot, hát kész voltam. :D (mintha magamat látnám xD )

És ami felteszi a koronát az egészre: a full voiceover. Zseniális.Enélkül fele ennyire se lenne jó.

Megmondom őszintén, a béta előtt, amikor hivatalos lett a játék fizetési konstrukciója, nagyjából le is mondtam róla, mert alkalomszerű játszogatáshoz kicsit soknak találtam a rááldozandó összeget. Ahhoz, hogy kicsit átéljem időnként az "elderscrolls-fílinget", ahhoz elég leülni kicsit az offline játékokhoz, gondoltam. Aztán a teszt hétvége közepére már világossá vált, hogy mennyivel több ez, mint a szokásos mmo-k nagy többsége. Sikerült megtapasztalnom azt, hogy szólóban és csapatjátékban is megtalálom a számításaimat, úgyhogy mire lelőtték a szervert, el lett döntve: kell. :)

Összességében azt kell mondanom, hogy megcsinálták a srácok azt az Elder Scrolls Online-t, amiről a Morrowindes időszakban álmodoztunk, minden elismerésem. :)

Cecameca

Ami a képeket illeti, az NDA miatt ismét csak a press event fotóit hasznosítottuk újra,
főleg az itt található ismertetőkből szemezgetve.