A kezdetek

A legenda szerint, még valamikor a Második Korban Riften egyik Jarljának (tartomány vezetőjének) volt egy fia, aki előszeretettel keverte magát és kíséretét veszélyesebbnél veszélyesebb kalandokba. Nem tudni, hogy adrenalin függőség, vagy simán csak túlzott vakmerőség miatt, de a fiú egy percig sem bírt megmaradni a fenekén, és kalandjai során folyamatosan kísértette a szerencséjét. Egy ilyen kiszámíthatatlan, embert próbáló kaland során, ahogy az lenni szokott, a "fagyi visszanyalt". Olyan ősi vámpírokkal futott össze a csapata, akiknek ereje és harci tudása meghaladta mindazt, amit addig látott vagy tapasztalt. A vámpírok nem kegyelmeztek, megölték a fiú társait, őt magát pedig megfertőzték. Három napig tartották fogva, majd az átváltozás után elengedték.

A fiú már vámpírként lopakodott haza Riftenbe az apjához. A Jarl, látva fia állapotát, tudta, hogy a srác sorsa innentől megpecsételődött és a törvényeik alapján nincs visszaút. A fiúnak halnia kell! Vagy... Mivel apjaként nem volt képes megölni saját fiát, ördögi tervet talált ki a probléma megoldására. Parancsot adott egy hatalmas erőd megépítésére a várostól nem messze fekvő hegység egyik zárt völgyében. Az erődnek egyetlen egy célja volt: elrejteni a fiát a világ elől, karanténba zárva, gondolván, hogy idővel majd sikerül valamit kitalálni a vámpírság leküzdésére. Hogy a fiát az erőd falain belül tartsa, zsoldosokat fogadott, akiknek az erőd őrzésén kívül még azt is parancsba adta, hogy kutassák fel Skyrim vámpírjait, és pusztítsák el őket mind egy szálig. Ezzel próbált bosszút állni azokon az ősi vámpírokon, akik a fiút átváltoztatták. Ez a csapat lett a Dawnguard, egy félkatonai vámpírvadász zsoldos szervezet.

A Dawnguard erőd

Nem tudni, hogy mi történt pontosan, de azt mesélik, hogy az erődöt védő katonákat az egyik éjszaka megtámadta a Jarl vámpír fia, aki valahogy kiszabadult, mivel úgy éhezett a vérre (állatok csak kis mértékben csillapították a vérszomját), hogy nem tudta már kontrollálni magát. Véres és fájdalmas csata vette kezdetét az erőd vastag falai között, melynek során a Dawnguard katonák kénytelen kelletlen megölték a fiút. Riften Jarlja, értesülve a fia haláláról – bár tudta, hogy egyszer bekövetkezik -, iszonyú haragra gerjedt, és száműzte a Dawnguard megmaradt katonáit az erődből, egyszer s mint feloszlatva a Dawnguard szervezetet. A katonák tudva, hogy milyen pusztításra képes egy vámpír, úgy döntöttek folytatják az elkezdett vadászatot maguktól is, és ha már egyszer felesküdtek, akkor megvédik Skyrim népét a vérszívóktól. Járták a vidéket évtizedeken át, és irtották a vámpírokat. Míg nem...

Egyesek szerint vadászatban elért sikerük egyben a végzetük is lett, hiszen a takarító munkának hála a vámpírok által jelentett fenyegetés olyan szinten minimálisra csökkent, hogy kis idő múlva a Dawnguard katonák munka nélkül maradtak. "Vad nélkül nincs szükség a vadászra sem". A szervezet immáron véglegesen feloszlott.

Mások úgy tartják, hogy a Dawnguard katonák látva, hogy milyen erőt és hatalmat tud nyújtani a vámpírság, idővel egyszerűen megrészegültek a kézzel fogható közelségben levő hatalomtól, és végül ők maguk is vámpírokká váltak. Természetesen sorsukat nem kerülhették el, és idővel más vámpírvadászok legyilkolták őket, a feledés homályába taszítva ezzel az egykori Dawnguard szervezetet.

Megint mások hinni vélik, hogy a Dawnguard sose változott át vámpír szektává, sőt. Annyira belejöttek a vámpírok elleni vadászatba, és magába a gyilkolásba, hogy miután kezdtek fogyni a vámpírok, mondvacsinált okokkal ártatlan emberi falvakat kezdtek fosztogatni, és az ellenálló embereket lemészárolni. Mindezt a vámpírok elleni szent küzdelem nevében. Természetesen a végzetük utolérte őket, és idővel a helyi rendfenntartó erők levadászták őket, és ezzel együtt a Dawnguard megszűnt létezni.

Vagy így, vagy úgy, de az tény, hogy a Dawnguard nevű vámpírvadász szervezet a Rifteni tartományi vezető fiának kényszerű halála után nem sokkal megszűnt létezni. Az erőd évszázadokig üresen állt, egy szomorú történet mementójaként.

Az újjászületés

Bár az Oblivion krízis - Martin Septimnek hála – aránylag hamar véget ért, a démoni invázió egyes következményeivel kevesen számoltak előre. Az Negyedik Kor hajnalán egy újabb válsággal találta szembe magát Tamriel népe: igaz, hogy a kapuk bezárásával az invázió véget ért, de a korábban a kapun át az Oblivionból a Tamrielre érkezett daedrákat és egyéb démoni lényeket, szerzeteket még el kellett (volna) pusztítani. A feladat annyira váratlanul és felkészületlenül érte a vezetőket, hogy nem tudtak hirtelen kihez fordulni. Félelem lett úrrá a vidéken. Ekkor, pár harcedzett tapasztalt Északi harcos összefogott és kardot ragadott, majd Stendarr, a Könyörület Istenének nevében létrehozott egy katonai szervezetet, a Stendarr Figyelőit (Vigilants of Stendarrt). Szent küldetésükké fogadták a démoni erők elpusztítását, illetve Skyrim megtisztítását, a deadráktól kezdve a vámpírokon át egészen a boszorkányokig, vérfarkasokig bezárólag. Minden förtelmet, nem emberi undorító létformát, amely a gonoszhoz vagy a démoni világhoz köthető, célpontjaikká tettek és üldöztek. A központjuk, a Figyelők Csarnoka (Hall of the Vigilant) Dawnstartól délre volt található, a katonák innen indultak és ide érkeztek vissza, szent küldetéseik során.

Az egykoron szebb napokat látott Stendarr Figyelői főhadiszállás

200 évvel később, nem sokkal a Nord-Imperial konfliktus miatt kirobbant polgárháború és a sárkányok visszatértének idején teljesen váratlanul a Figyelők központját, és vele egy időben a vidéken járóröző Figyelőket egy ősi, hatalmas erővel bíró vámpír klán támadta meg. Esélyük sem volt, a vámpírok porig rombolták a bázist, és legyilkoltak mindenkit. Azaz, majdnem mindenkit...

Hallva társai halálhírét, és látva a kialakult káoszt, a túlelők - élükön Isrannal az egykori Redguard kováccsal és társával, Celannal a Breton harcossal – az elhagyatott Dawnguard erőd felé vették az irányt. Isran és Celann maguk is Stendarr Figyelői kötelékébe tartoztak egykoron, de összetűzésbe kerültek a szervezet későbbi vezetőivel, mert nem tetszett nekik az, amivé a szervezet züllött az évek alatt. Isran szerint elpuhultak a Figyelők, és szerinte már nem vették komolyan a vámpírok és a démonok elleni szent harcot, amelynek köszönhetően mára már csak árnyéka volt az egykori démon vadász társaság önmagának. Ezen véleményének a maga szókimondó módján folyamatosan hangot is adott, de észrevételei süket fülekre találtak. Végül a türelme elfogyott és Celannal mindketten kiléptek a Figyelőktől, majd szabadúszóként folytatták a démon vadászatot. Kis idő múlva az ő útjaik is elváltak, és Isran magányos farkasként ölte a nem emberi lényeket, egészen a tragédia napjáig.

A Figyelők Csarnoka elpusztulása után Isran, köszönhetően a korábban szerzett hírnevének, hírnököket küldött minden életben maradt egykori vadászhoz, és segítségüket kérte. A kialakult helyzet egyetlen megoldását a Dawnguard szervezet felélesztésében és az egykori társai halálának kegyelem nélküli megbosszulásában látta. A felhívása nem maradt viszonzatlanul. Nagyjából fél tucatnyi, korábbi Stendarr Figyelői soraiban szolgált harcos érkezett a hívó szavára - közte a régi cimbora, Celann is. Mindketten tudták, hogy kevesen vannak, és jelenleg még esélytelenek az ősi vámpírok elleni harcban, ezért további hírnököket küldtek minden nagyobb városba. Ezúttal kihirdettették, hogy a Dawnguard újjászületett, és várja a rátermett vámpírvadászok jelentkezését. Mint Sárkányvérű, ott a helyünk!